Üres bölcsőt ringat...
Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna,
de nem lehetett
Tudod, a számla nagy,
a munka se vár
S jött a hír, hogy
a fiam már jár...

tovább>>>
 

Rend és rendetlenség - interjú Polcz Alaine-nel


Rend és rendetlenség
A riportot készítette Bíró Tünde szakíró, lifeness tanácsadó 2001-ben

Az ötvenes években írta meg Polcz Alaine (1922.10.22-2007.09.20.) a Rend és rendetlenség címû, Nívó-díjas könyvét, amelyben a környezetünk és a lelki betegségeink összefüggéseit taglalja. A könyv nemrég újra napvilágot látott, de óhatatlanul felmerül az emberben, vajon változott-e a rendhez való viszonyunk az elmúlt évtizedekben.
- Az emberek alaptermészete nagyon keveset módosult, miközben a tárgyi világ alaposan megváltozott körülöttünk, mindent elborít, és ezzel a dömpinggel nehéz megbírkózni. Elõször a hatvanas-hetvenes években, külföldön járva tapasztaltam, milyen rendetlenek az amerikai fiatalok. Egy szállodában az egyik takarítónõ panaszkodott arról, mennyire nehéz az õ szobáikat kitakarítani, mert egy csomó "kacattal" veszik magukat körül. Ez a folyamat nálunk most ért a tetõpontjára. A mai fiatalokra egyre jellemzõbb a tárgyi zsúfoltság, amely együtt jár az életritmus gyorsulásával is, így pedig nagyon nehéz kívül és belül harmóniát teremteni. Egyre több tárgyról kell gondoskodnunk, egyre kevesebb az idõnk, kapkodunk, sietünk - rendetlenné válunk.
Van, aki a poroszos körülmények között érzi jól magát, és van, aki összevissza dobál mindent. Ami az egyiknek belsõ kényszer, az a másiknak büntetés. Nagyon nehéz, ha családon belül kerül össze két különbözõ elvárásokkal élõ ember. Az élet rendjéhez tartozik az otthon rendje is, ez pedig az asszony dolga, de nem az õ kizárólagos munkája. Nagy hiba, ha nem szoktatjuk a családtagjainkat arra, hogy mindennek megvan a saját helye, és mindenkinek adott a saját dolga. Ha a nõ egyedül végzi a házimunkát, nem marad ideje a melegségre és a meghallgatásra. Még a fiúk is az anyjukkal beszélik meg a gondjaikat, mert az anya az érzelmi támasz, az apa pedig a szabály és az engedelmesség, még ma is. Ez is az élet rendje. Ahhoz, hogy ez így is maradjon, meg kell keresni a harmóniát a család életében. Ki mit csinál a háztartásban, a nevelésben, a pénzkeresésben.
Tekintettel kell lenni az átmeneti állapotokra is: betegség, haláleset, lelki, házassági krízis vagy éppen a kamaszkor idején kieshetünk a megszokott ritmusból. Ahhoz, hogy ez rendbejöjjön, idõ és türelem kell. A tárgyi rend vagy rendetlenség által küldött üzenetet érteni kell: ilyen vagyok, így élek. Berendezhetem a lakásomat egy csodálatos vendégszobának, és közben nem marad idõm a barátokra. Vagy élhetek kellemes rendetlenségben, ahol azért mindennek van helye. Egy biztos: a jó rend kevés merevséggel és sok melegséggel jár, és van rossz rend és jó rendetlenség is.
- Hogyan tehetünk rendet a közvetlen környezetünkben?
- A reklámok, a társadalmi ösztönzés hatására olyan tárgyakat és szokásokat halmozunk fel az életünkben, amelyektõl már nem lehet élni. Ez súlyos hatással van a lelkiállapotunkra is. Ha valaki nem érzi jól magát, üljön le a szobájában, nézzen körül, és kérdezze meg magától: "Miért rendeztem így be? Mi az, ami zavar engem? Miért nem tudom elpakolni a holmikat, miért nem tudok könnyen, gyorsan tisztaságot teremteni?" Végig kell gondolni, mi fölösleges a lakásunkban, és azt vagy el kell adni, vagy oda kell ajándékozni a rászorulóknak.
Egyetlenegy szobát is jól ki lehet használni, és 4-5 szobában is lehet rosszul rendezett életet élni. Nagyon egyszerû megoldásokra kell gondolni: egymás életterének tiszteletben tartására elég lehet egy vastag függöny vagy egy térelválasztó szekrény. A fontos, hogy beszéljük meg és tartsuk tiszteletben minden családtag igényét. Elgondolkodhatunk azon is: miért fertõtlenítünk, mosunk és mosakszunk állandóan? Aztán a ruhánkból és a bõrünkbõl drága szerekkel kioldott anyagokat másik drága szerrel pótoljuk. Máris egy körforgásban találjuk magunkat, aminek a vége a pazarlás, ami nemcsak a pénztárcánkat érinti, hanem az egész életünket. Mindenbõl kevés van már. Sokkal jobban kellene becsülnünk a levegõt, a vizet és az ételt is, mert a végén mi magunk pusztulunk el. Lánykoromban természetes volt, hogy a fahamuból nyert mosószódával mosogattunk, ami olcsó volt, és a környezetet sem szennyezte. Ma mindenféle csodaszereket használunk, meg mosogatógépet vásárolunk, amelynek a költségeit aztán még több munkával teremtjük elõ, és emiatt még kevesebb idõt tudunk szánni a családunkra és önmagunkra.
- Mi az oka, hogy nem lépünk ki ebbõl a körforgásból?
- A csomagolás és a reklám õrülete az egész világunkat áthatja, és tönkreteszi a környezetünket, végsõ soron pedig bennünket. A legnagyobb felelõsség ebben a helyzetben a nõké, mert mi döntjük el, mit esznek és milyen szereket használnak a családtagjaink. Miért vásárolok mûanyagba csomagolt terméket? Mennyit dobok ebbõl a szemétbe? Miért veszünk méregdrága déligyümölcsöt, amikor a lila hagyma, a káposzta, alma és sárgarépa sokkal több vitamint tartalmaz? Miért használok drága és erõs szereket, miközben választhatok természetes alapanyagú tisztítókat is? Miért adok naponta tiszta felsõruhát a gyerekre? Valóban piszkos, vagy kikefélhetem, kirázhatom, és holnap felveheti még? Hogyan élek, mennyi idõm van a háztartásra, mennyit költök, és mennyi pénzem megy el fölösleges dolgokra? Elég egy hónapig vezetni a háztartási költségeket, hogy kiderüljön, mennyi pazarlás történik a családban. Üdítõre sem lenne szükségünk, mint ahogyan az étkezések közti rágcsálásra sem, mert a nassolás rossz szokása már a gyermekkorban megteremti a cigarettázás és kábítószerezés alapjait.
Mindenkinek tanácsolom, hogy elsõ lépésként vegyenek egy jó szakácskönyvet, amelyben olcsó és gyorsan fõzhetõ ételek leírása van. Lehetõleg ne vásároljanak készételeket! Egy jól megszervezett háztartásban naponta fél óra alatt meleg vacsorát varázsolhatunk az asztalra. Ugyanilyen fontos megszervezni a napirendet. A család rendszeresen üljön le, és közösen beszéljék meg, kinek mi az igénye. Mennyit tévézünk, mennyit dolgozunk, mennyit beszélgetünk, milyen tárgyakat, gépeket használunk? Eleget segítenek a családtagok egymásnak? Sokan élnek a televíziózás bûvöletében, ami senkinek sem jó. Különösen a gyerekeknek káros, a legkisebbeknek még a mesefilmek megtekintését sem ajánlom. Olvassanak és beszélgessenek inkább. Mindennek megszervezése az asszonyok dolga. A rendet belülrõl kell elindítani - az egyén és a család belsõ világából -, és ha ezt megtettük, elõször a környezetünk, majd az életünk is rendbe jön.
- Mi a rendje a férfi és nõ közötti kapcsolatnak?
- Úgy szeretem a világot, hogy ránézésre láthassam, ki kicsoda. Például ki a férfi, és ki a nõ. Ma a nõk sokszor túljátsszák a szerepüket, vagy pedig gátlástalanul mutogatják a bájaikat. Pedig a helyünk õsidõk óta adott: a nõiesség, a gyermek és az otthon. A nõk egy része mindenáron férfinak szeretne látszani: lágyság és szeretet helyett a fizikai és lelki erõvel kérkedik. Az üzleti életben megkeményednek, tudatosan nyomják el magukban az ösztöneiket, férfias sportokat ûznek, határozottak és kezdeményezõk lesznek, a szerepváltással fölényhelyzetbe akarnak kerülni. Mindez oda vezet, hogy nagyon nehéz most férfinak lenni.
A nõk és férfiak egyenrangúsága nem jelenti az egyformaságot. Más az agyunk, a fizikai felépítésünk, az érzelmeink is különböznek a férfiakéitól, és ez ellen nem lehet és nem is kell tenni semmit. Természetesen alkotómunkát nekünk is végeznünk kell. A szerepváltást ráadásul Magyarországon nem az emancipáció hozta, hanem a gazdasági helyzet. A jóléti államokban harcoltak az asszonyok a munkába állás lehetõségéért, nálunk pedig dolgozniuk kellett. A falusi asszonyok mindig is dolgoztak, de a saját házuk táján, és egész nap mellettük volt a gyerekük is. Ma pedig a nõi szerep elvesztése miatt egyre kevesebbet vannak a gyermekükkel, aki ettõl szintén rendetlenné válik.
- Hol kezdõdik a gyermekkor rendje?
- Már egy hathónapos kisbaba is képes alkalmazkodni a körülötte élõkhöz. Az én gyermekkoromban például természetes volt, hogy a felnõttek beszélgetésébe a kicsik nem szólhattak bele. A személyes tárgyainkat, ruhánkat, cipõnket már néhány éves korunkban el kellett raknunk. Koszos cipõvel nem mentünk be a lakásba, mert nekünk kellett feltakarítani. 6-7 évesen már kissámlira állva mosogattunk, és fokozatosan kellett egyre többet segítenünk a háztartásban. Mégis rengeteg idõnk volt játszani, olvasni, gyereknek lenni. A mai gyerekek túlterheltek, ami oda vezet, hogy ugyan okosabbak, mint mi voltunk ennyi idõs korunkban, de az élethez nincs képességük. Nem elég bölcsek. Nem tanítjuk meg õket az alapvetõ fegyelemre, a munkára, a rendre, alkalmazkodásra. Aztán kikerülnek az iskolapadból, és az elsõ nehezebb élethelyzetben, munkahelyi vagy magánéleti konfliktusnál összeomlanak. Sok a fiatal öngyilkos, egyre többen lesznek depressziósok, alkoholisták és kábítószer-élvezõk. Régebben a szülõk, az iskola és a társadalom egységesen nevelték a gyerekeket. Ma nagyon sokat engedünk meg nekik, és szinte már senki nem büntet. Pedig a korlát nemcsak korlátoz, hanem véd is. A gond az, hogy nincs idõ nevelni õket. Ez pedig, bármilyen körülményeket is teremtünk, elsõsorban az anyák dolga. A mai fiatalokat nem tanította meg senki beilleszkedni az élet rendjébe, ezért gyereknek lenni is nagyon nehéz manapság.
- Milyen a rend Polcz Alaine életében?
- Hajnalban kelek, olyankor rendszerint írok, és az elõadásaimra készülök. Ápolom a férjemet, naponta háromszor ülünk asztalhoz, kétszer készítek meleg ételt. A kertemet és a pesti lakást is magam gondozom. Emellett rendszeresen tartok elõadásokat, oktatok, társadalmi életet élek, és már nyolcvan felé közeledem. Igyekszem jól beosztani az idõmet, és mindig tartom is magam ehhez a beosztáshoz. Mindennek adott a ritmusa a mindennapjaimban. Sosem unatkozom, mindent el tudok végezni. Folyamatosan rendet teszek az fejemben is, és ha már tudom, mire kell vigyáznom, akkor felelõsséggel viseltetem a környezetem iránt. Nem használok fölösleges tárgyakat, és nem pazarlom az idõm haszontalan dolgokra. Tudatosítom magamban, hogy a világmindenség és én összefüggünk. Ezért egyre inkább foglalkoztat a kozmosz rendje. Megyõzõdésem, hogy minden mögött ott áll a teremtõ szellem léte.

Polcz Alaine emlékére...

Stressz-teszt
Veszélyben van-e és ha igen, milyen mértékben a veled élő férj, társ,
apa vagy fiú? 

tovább>>>
 
Csatlakozók
Legidősebb csatlakozó tagunk ekkor született:
1928-03-21

Legfiatalabb csatlakozó tagunk ekkor született:
2008-04-19
 



Utolsó frissítés:
2012. 02. 18.