Üres bölcsőt ringat...
Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna,
de nem lehetett
Tudod, a számla nagy,
a munka se vár
S jött a hír, hogy
a fiam már jár...

tovább>>>
 

A legnagyobb ellenség a szívinfarktus


Hazánkban a szív- és érrendszeri megbetegedések okozzák a legtöbb tragédiát. Számos szakmai és népszerûsítõ cikk foglalkozik e kérdéskörrel, az érdemi elõrelépés azonban mégis várat magára. Az orvos- és táplálkozástudomány jelentõs ismeretanyaggal rendelkezik a keringési betegségek okait és kezelési módjait illetõen, így joggal vetõdik fel a kérdés: miért hal meg még korunkban is minden második ember ilyen betegségek miatt? Miért kap mintegy negyven ember szívinfarktust naponta Magyarországon? Miért veszítik el a többgyermekes családok a középkorú családfõt oly gyakran? Sokan elcsépeltnek érzik már e témakört, amely bizonyos mértékig igaz is. Túl sok az elméleti tudás, de túl kevés a gyakorlatba átültetett javaslat. A tudományos kutatások azonban csak akkor érik el céljukat, ha a népesség széles rétegei elfogadják, és a mindennapi életükben megvalósítják.

Testünkben mintegy 5-6 liter vér kering. A vérkeringés látja el a sejteket oxigénnel és tápanyaggal illetve elszállítja a szén-dioxidot és salakanyagokat. A keringési rendszer „motorja” a szív, amely egy izmos falú üreges és rendkívül teherbíró szerv. Sokáig rejtély volt, hogy a szív valójában mitõl is dobog. Napjainkban fény derült arra, hogy a szívnek saját ingerületkeltõ rendszere van, amely meghatározott idõközönként összehúzódásra készteti a szívizmot. E bonyolult mechanizmusnak köszönhetjük életünket és egészséges keringési mûködésünket. A „beépített generátor” akár nyolcvan-kilencven évig is precízen tud mûködni, amely a mûszaki megoldások között is páratlan jelenség, mivel ez közel négymilliárd összehúzódást jelent minimális pihenési idõ mellett.
A szív vérellátását az azt körülvevõ koszorúserek biztosítják, amelyek a teljes vérellátás 5 %-át hasznosítják. Szívinfarktus akkor áll elõ, ha a szív oxigénellátásának utánpótlása valamilyen oknál fogva zavart szenved és a szívizomzat elhal. Sokszor elõfordul, hogy az erek belsõ falán kialakuló és elmeszesedett lerakódásokról (plakkok) lepattanó-letöredezõ darabkák okoznak elzáródást a koszorúserekben. A nem megfelelõ életmódot élõ emberek keringési rendszerében elvileg bármikor létezhetnek ilyen „idõzített bombák”, amelyek végzetes következménnyel járhatnak. A koszorúserek között gyakorlatilag alig van kapcsolat, így az egyik érszakasz elzáródása esetén szinte megoldhatatlan az érintett terület más módon történõ oxigénellátása. (pl. környezõ erek által)
A szívinfarktus hírtelen, minden átmenet nélkül jelentkezik, kialakulása azonban évek-évtizedek „törvényszegéseinek” következménye. A keringési rendszer sokáig képes ellensúlyozni a visszaéléseket, de egy határon túl számára is „betelik a pohár”. Elõfordulhat az is, hogy a koszorúserek az esztendõk folyamán fokozatosan szûkülnek, így egyre kevesebb vér áramlik az erekben és így az oxigén ellátás is csökken. Súlyos fizikai vagy lelki megterhelés esetén a szívizomzat oxigénigénye fokozódik; az ilyen esetben fellépõ relatív oxigénhiány szintén infarktust okozhat. A szívinfarktus tünetei: szívtáji, mellkasi fájdalom, mellkasi szorítás, karba, hátba, nyakba, hasba kisugárzó fájdalom, hideg verejtékezés, halálfélelem. Az infarktus korai szakaszában gyakoriak a ritmuszavarok és a hírtelen szívmegállás. Nagymértékû szívizom elhalás esetén a szívizom átszakadhat, azonnali halál állhat be. A szívinfarktusok mintegy 10 %-át „néma infarktusnak” nevezik, mivel a beteg semmit sem érez és a lezajlott infarktusra valamilyen késõbbi vizsgálat során derül fény.
A szívinfarktus kialakulásának fõ okai: az érelmeszesedés, a magas vérzsírszint, a magas vérnyomás, az elhízás, a mozgásszegény életvitel és a dohányzás. Az elsõ három tényezõ nagy részben a táplálkozással függ össze, így a keringési megbetegedések elkerülésében az étrendnek jut a legfõbb szerep. De milyen élelmiszerek károsítják az érfalakat és milyen étrend nevezhetõ szívbarátnak? A táplálkozás kérdéskörén belül a zsiradékok, a szénhidrátok, a fehérjék, a vitaminok és az ásványi anyagok mind említést érdemelnek. Az állati eredetû zsírok koleszterin és telített zsírsav tartalmuknál fogva jelentõsen növelhetik a vérzsír szintet, míg a növényi olajok koleszterinmentesek és telítetlen zsírsavakban gazdagabbak. Az egészségvédõ étrendben a zsiradékoknak minden esetben helye van, hiszen létfontosságú biokémiai folyamatokban, sejtfalépítésben vesznek részt. Közülük azonban a növényi eredetûeket válasszuk.
Sokszor elõkerül, hogy a vaj természetesebb élelmiszer, mint a korunkban elterjedt, mûvileg keményített margarinok, így többen visszatértek a vaj fogyasztásához. A vaj valóban közelebb áll a természetes tejzsírhoz, mint a margarin a napraforgóolajhoz, mégis átgondolandó a vajfogyasztás kérdése. Az újabb eredmények szerint ugyanis a vajban olyan zsírsavak is elõfordulnak (pl.:mirisztinsav), amelyek még az egyéb állati eredetû zsíroknál is agresszívabb hatást gyakorolnak az érfalakra, ezen kívül koleszterin tartalma négyszerese a sertészsírénak. A vaj használata nagymértékben növelheti a szívinfarktus kockázatát.
A szénhidrátok között mind a hozzáadott cukor, mind a túlzott mérvû kenyér (legtöbbször a finomított gabonatermékek) és tészta fogyasztása kap szerepet a keringési betegségek kialakulásában. A nagymértékû szénhidrátbevitel - a zsírokkal együtt - növeli a „rossz” koleszterin szintet, ezen belül is az ún. trigliceridszint értékét. Hazánkban a trigliceridszint emelkedés okozza a legtöbb keringési zavart. (Ez egyéni adottságoktól is függ.) Ilyenkor a vér opálosabbá válik, az oxigén szállítás gyengül és szívmûködési probléma is elõállhat. A vérben található trigliceridek mennyisége csökkenthetõ a cukor visszaszorításával, természetes aszalványok elõtérbe helyezésével illetve például a szójaolaj fogyasztásával.
Fehérjék tekintetében számos esetben hangsúly helyezõdik az állati eredetû fehérjék nagyobb értékére a növényi fehérjékkel szemben, azonban a szív és érrendszer oldaláról nézve az utóbbiak az elõnyösebbek. Az állati fehérjék - egyesek szerint - hosszabb távon felerõsíthetik a zsírok károsító hatását, mások úgy gondolják sem káros, sem hasznos hatással nem rendelkeznek az érfalak állapotát illetõen. A növényi fehérjék ugyanakkor bizonyíthatóan segítik a keringési rendszer egészségben tartását és a szérum koleszterinszint csökkentését. Az eredmények szerint különlegesen jó hatású az olajos magvak (dió, mandula, mogyoró, napraforgómag), egyes gabonafélék (zab, köles) és a hüvelyesek (szója) aminosav összetétele. A szójafehérjét egyfajta „gyógyfehérjének” tartják, és különbözõ kivonataiból (pl.:izolátum) élelmiszeripari termékeket is gyártanak. (pl.:szójapárizsi, szójavirsli).
A vitaminok között az antioxidáns hatásúak érdemlegesek, amelyek az érkárosító oxidatív folyamatokat ellensúlyozzák, így lassítják az érelmeszesedést. Az A-, E-, C- és B-vitaminok tartoznak e csoportba. Ilyen értelemben a kajszibarack, sütõtök, sárgarépa, sárgadinnye, nyers növények, élesztõ, gabonacsírák, teljes gabonák, káposztafélék, olajos magvak és olívaolaj igen hasznosak a szív védelme szempontjából. Az ásványok közül a cink és szelén hatása kiemelkedõ; ezek szintén megvannak az elõbb felsorolt élelmekben.
A szívinfarktus elleni védelemben - összefoglalva - elsõdleges fontosságú a zsír, zsíros húsfélék, rejtett zsírban gazdag töltelékes húsárúk és tejtermékek háttérbe szorítása, az összes szénhidrátbevitel csökkentése és a védelmet szolgáló ún. protektív hatású élelmek beépítése az étrendbe, mint a nyers saláták, növényi magvak, teljes õrlésû kenyerek, olívaolaj. „Húspártiak” számára a halhús rendelkezik védõ hatással a hosszú szénláncú zsírsavak jelenléte miatt. A sovány húsok (csirke, pulyka, stb.) önmagukban nem védenek, csak a szívbetegség kockázatot csökkentik.
(Forrás: Pilis-Vet Kiadó)
Oldal nyomtatsa
Stressz-teszt
Veszélyben van-e és ha igen, milyen mértékben a veled élő férj, társ,
apa vagy fiú? 

tovább>>>
 
Csatlakozók
Legidősebb csatlakozó tagunk ekkor született:
1928-03-21

Legfiatalabb csatlakozó tagunk ekkor született:
2008-04-19
 



Utolsó frissítés:
2012. 02. 18.