Üres bölcsőt ringat...
Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna,
de nem lehetett
Tudod, a számla nagy,
a munka se vár
S jött a hír, hogy
a fiam már jár...

tovább>>>
 

Ideális ételtársítások


A táplálkozás különbözõ területeinek vizsgálatakor szinte elsõként merül fel a kérdés: hogyan érdemes párosítani az élelmiszereket annak érdekében, hogy minél magasabb tápértékkel rendelkezzen és a lehetõ leghasznosabb legyen szervezetünk számára? Az ételek társítása során figyelembe kell venni a fehérje-, szénhidrát-, vitamin-, és ásványi anyag tartalmat, az ún. savas és lúgos élelmek arányát és természetesen az ízkomponenseket, ízharmóniát. Mindezt úgy érdemes tennünk, hogy közben ne használjunk túl sokféle alapanyagot és elkerüljük a fermentációs (erjedési) folyamatokat a gyomorban ill. a felesleges bomlástermékeket a bélrendszerben.

Fontos még a napszakhoz, sõt évszakhoz igazított étkezés is. Látható tehát, hogy az ételek tudatos párosításának kérdésköre nem is olyan egyszerû, mint ahogy azt gondolnánk. Mi tekinthetõ tehát helyes, optimális ételtársításnak általánosságban?

Reggel a szervezetnek egyszerû cukrokra, vitaminokra, ásványokra és bõséges folyadékra van szüksége. Ezért is terjednek a mûzli-reggelik, hiszen ezekben megvannak a gabonafélékbõl, aszalványokból és mézbõl származó cukrok, a B vitaminok, a gyümölcsök által szolgáltatott C-vitamin és számos ásványi anyag (kalcium, vas, mangán, króm, cink, stb.) A gabonafélék, gyümölcsök, olajos magvak és aszalványok igen jó párosítást jelentenek. Könnyen emészthetõek, még akkor is, ha sokan még több óra elteltével is teltségérzést tapasztalnak. (Ez a magas rosttartalom mechanikai és cukorfelszívást elosztó hatásából adódik) A hazánkban elterjedt szalámis-sajtos zsemle tejeskávéval vagy kakaóval nem tekinthetõ ideálisnak, hiszen fehérje és ún. rejtett zsír található benne. Ezek nehezítik, lassítják a gyomoremésztést, így a cukrok, vitaminok és ásványok késéssel tudnak csak felszívódni. Talán emiatt is terjedt el a „tradicionális” kávészünet, amely ezt az elmaradt vércukorszint emelkedést próbálják idegi úton pótolni - több-kevesebb sikerrel.

A fehérjében és zsiradékban gazdagabb fogásoknál ( pl.: húsos, tejjel vagy sajttal készített ételek, tojásrántotta, stb.) nem célszerû az édességek beépítése, mert ez beindíthatja a fermentációt a gyomorban. Gyakorlatban sajnos ez az elv nem tud érvényesülni, mivel a sósabb fõfogások után legtöbbször megkívánjuk az édes ízû süteményeket. A szakemberek ilyenkor nem javasolják a krémes készítmények, torták fogyasztását, inkább csak valami enyhén édeskés ízû „levezetõ” süteményt, esetleg néhány szem mazsolát.

A hüvelyeseket többnyire zöldségfélékkel, gabonával (kenyér), magvakkal szokták társítani. (Pl.: finomfõzelék, vagy lencsefõzelék kenyérrel) A gyümölcsökhöz sokan nem javasolják a zöldségféléket és hüvelyeseket (bab, lencse, szója) másfajta lebontási folyamataik miatt. Az állati eredetû termékeket (hús, tej, tojás, hal) tartalmazó ételekhez a szintén nehezebben emészthetõ hüvelyesek és olajos magvak (dió, mandula, napraforgómag) kevésbé javasolhatóak. Ehelyett inkább a rizs vagy burgonyaköret és bõséges nyers salátafogyasztás. A nehezebb fogások utáni gyümölcs rossz hatásfokkal szívódik fel, hiszen az „ebéd” nem engedi átjutni a gyomron. Hasznosabb lehetne ilyenkor a nyers sárgarépa, káposzta, uborka, sütõtõk, stb. fogyasztása az alma helyett, hiszen ez utóbbiakban nem jellemzõ az erjedõ képes cukor jelenléte.

Összefoglalva tehát az édesebb ízek könnyebben emészthetõ gabonával, gyümölccsel, magvakkal társíthatók, kevésbé állati fehérjékkel és zsiradéktartalmú sültekkel. A nehezebb fogásokhoz inkább zöldségféléket, kenyeret érdemes fogyasztani, levezetésként néhány szem mandulát vagy mazsolát. A hüvelyesek zöldségekkel, kenyérrel és magvakkal emésztõdnek jobban, a zöldség és gyümölcs együttesen viszont nehezebben bontható. Az olajos magvak és gabonafélék gyakorlatilag mindenhez társíthatóak, csak az arányok változnak. A gyümölcs és kenyér együttes fogyasztása általában nem okoz problémát; mindkettõ könnyen emészthetõ.

Gondolom, mindezek után felmerül a gondolat: ez mind „szép és jó”, de akkor tulajdonképpen hogyan is néz ki mindez a gyakorlatban? Hol találok a helyes társításokhoz igazított recepteket? Mikor van idõm nekem ilyenekkel foglalkozni a hétköznapok rohanásában? Ezekre a kérdésekre nehéz választ adni e keretek között, de a késõbbiekben szeretnénk majd recepteket is közreadni. Nem gondolom, hogy egész életünkben a helyes ételtársítások keresésének kell betölteniük életünket. Akik azonban rászánták magukat legalább egyszer, hogy átgondolják e kérdést, utánanézzenek néhány információnak és - természetesen - megfigyeljék saját szervezetüket, azok ma már rutinszerûen és gyorsan képesek ízletes és egészséges ételeket készíteni helyes párosításokkal. Ezt kívánom minden kedves olvasónak is!
(Forrás: tudomanyeseletmod.shp.hu hírlevél)
Oldal nyomtatsa
Stressz-teszt
Veszélyben van-e és ha igen, milyen mértékben a veled élő férj, társ,
apa vagy fiú? 

tovább>>>
 
Csatlakozók
Legidősebb csatlakozó tagunk ekkor született:
1928-03-21

Legfiatalabb csatlakozó tagunk ekkor született:
2008-04-19
 



Utolsó frissítés:
2012. 02. 18.