Üres bölcsőt ringat...
Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna,
de nem lehetett
Tudod, a számla nagy,
a munka se vár
S jött a hír, hogy
a fiam már jár...

tovább>>>
 

Ha nő a Nő - Soma


Ha nő a nő…

Nagyon izgalmas korban élünk, végtelenül hálás vagyok, hogy most(is) itt lehetek. Hogy részese lehetek a „híd generációnak” (ezt én neveztem el igy,mindjárt elmondom, mit értek alatta), és nap-mint nap láthatom, megtapasztalhatom az individualizáció és spirituális felébredés folyamatát.
Az a női szerep és kapcsolati minta, amiben az anyáink éltek, élnek, és az, amiben a lányaink teszik, illetve fogják tenni, rengeteg vonatkozásban tér el egymástól. A változás pedig most történt, és tart jelenleg is.
És hogy ez mennyire markáns, döbbentem rá magam is, amikoris tavaly télen(akkor még nem töltötte be a lányom a 14-et) az egyik hajdúnánási hazalátogatásom kapcsán elmeséltem Hannának, amit egy régi ismerősöm megosztott velem. A történet nagyonis tipikus, de már nem a mai kor lányainak: a férj kicsapta a patáliát, mert a feleség hétvégén kizárólag a barátnőivel szeretett volna elmenni szórakozni. Az asszonyka még soha nem tett ilyet, miközben ennek a forditottja (a férj részéről) teljesen megszokott volt. Anyáink,nagyanyáink korában ez megszokott volt, viszont döbbenettel tapasztaltam, hogy a lányom erről tavaly hallott először. Hitetlenkedve nézett rám:
- És ezt engedte a nő? Ez a férfi nem normális! Mégis ezt hogy gondolta?Hogy az egyik felnőtt ember megmondja a másiknak, hogy mit csinálhat a másik és mit nem? De hát ő nem az apukája! Hát ezek betegek… - válaszolta erre az én kamaszlányom.
- Hidd el Hanna, hogy ez egyáltalán nem egyedi eset. Vidéken még most is sok helyen így működnek a partnerkapcsolatokban, anyám és nagyanyám generációjában pedig ez volt a közerkölcs által elfogadott minta.
- Úgy érted, hogy hosszú időkön át így éltek tömegek, hogy a nőktől elvették a legalapvetőbb jogokat?
-
Úgy bizony.
- Hát ez felháborító! Én biztos, hogy akkor sem engedtem volna, hogy bármilyen férfi is ezt tegye velem!
A „híd generáció” alatt egész egyszerűen azt értem, hogy nagyon sok mindenben most történik meg a váltás, tehát én, te, és te, és ő,v agyis mi rakjuk le azokat a szellemi alapokat, irányt mutató gondolatokat, amik változó világunkban meghatározzák majd a következő generációk szemléletét,életét. Hogy konkrét legyek, az a gondolkodás, ahogy nagyszüleink, szüleink viszonyultak önmagukhoz, saját nemi szerepükhöz, a partnerkapcsolathoz, az önismerethez, betegségekhez,stb… már sok szempontból lejárt, az új viszont most teremtődik meg. Hatalmas különbség van aközött, ahogy anyáink megélték a nőiségüket, és ahogy lányaink fogják.
Ahogyan a nagyszüleink, szüleink viszonyultak a párkapcsolathoz, a nemi szerepekhez, és ahogy a ma fiataljai megélik. Mint mindennek, nyilván ennek is vannak előnyei és hátrányai. Hogy ezt hogy éljük meg, rajtunk múlik. A mi tudatosságunkon, hozzáállásunkon. Épp ezért van olyan nagy szerepe a tudatosságnak.
Még emlékszem arra, amikor Hajdúnánáson (ahol fölnőttem) a szomszéd Imre bácsi ízes hajdú-bihari tájszólással rákérdezett: „asszony vót, vagy ember?Szerintem ember vót, nem asszony…”Én is így születtem. Elmesélte anyukám, hogy várandóssága alatt többször is megjegyezte neki apám:” az első gyerek legyen, ne lyány! Miklóskának fogják hívni.” (Mennyi kineziológiai oldás van már a hátam mögött erre vonatkozóan…)
Az elmúlt évszázadok alatt rengeteg sérülés gyűlt össze a nőkben. A párkapcsolatokban való alárendelt szerep igen beszűkítette a személyiség, egyéniség kibontásának a lehetőségét. Persze nyilván sok szempontból meg is könnyítette az emberek életét, hiszen pontosan meg volt húzva a „határvonal” : mi fér bele a társadalom által elvárt (és sematizált) „tisztességes” feleség-anya életébe, és mi nem. Szó sem volt önismeretről, a szerepszemélyiségek kibontásáról és ezek integrálásáról. Ez persze megkímélte az embereket egy csomó „bonyodalomtól”, egyik fő hátülütője viszont az volt, amit Freud röviden így fogalmazott meg: „Korunk férfiainak egyik nagy problémája, hogy a női archetipikus minőség szétválik két fő minőségre. Az egyik a tiszteletre méltó feleség és anya ideája, a másik a szexuálisan is vonzó nő képe.”
Most, mai korunkban végre integrálhatjuk ezeket a női alap princípiumokat. Megélhetjük azt, hogy egyszerre legyünk anya, vénuszi nő, és „főpapnő”. (A saját isteni önvalónkkal, spirituális énünkkel való kapcsolat.)
Csakhogy ez nem csak nekünk új helyzet, hanem a férfiaknak is! És a tények azt mutatják, hogy jelenleg ezt a férfiak élik meg nehezebben. Gondoljunk csak bele! Egyetlen mozdulattal „kihúztuk a lábuk alól a szőnyeget!” Míg egy–két generációval ezelőtt a férj volt az „uram”, és asszonynak „hallgass” a neve, a mai kor öntudatra ébredt nője már határozott és magas elvárásokkal rendelkezik magával, és a párjával szemben is.
Hol merték volna nagymamáink azt mondani nagyapáinknak, hogy :”még”!
Nem beszélve a többi elvárásról…
Legyen egzisztenciája, humora, szarkazmusa, iróniája, műveltsége, potenciája, fantáziája, szexuális kultúrája, kreativitása, stílusa. Legyen nagyvonalú, ötletgazdag, jó apa, remek szerető, beszélgetőpartner, adjon szabadságot, saját teret, bizalmat, stb…
Nem csodálom, hogy oly sokan megriadtak ettől…És mi lett mindennek a következménye?
Ma hazánkban 5 férfi közül mindössze 3 éli túl a 65. életévét.
1930-ban, ezelőtt 77 évvel voltak hasonlóan rosszak a magyarországi életkilátások. A háttérben alapvetően a krónikus stressz áll. (További ezzel kapcsolatos információ a www.mentsukmegaferfiakat.hu site-on olvasható.)
A legújabb szociológiai kutatások sorra bizonyitják, hogy az úgynevezett „életközépút válság” is elsősorban a férfiakat érinti.
Gondoljunk bele a helyzetükbe! Évszázadokon keresztül társadalmilag az volt az elfogadott, hogy az ő szavuk a döntő. Ehhez képest ma ez folyamatosan meg van kérdőjelezve. Persze, nyilván ez az ő fejlődési lehetőségük is, de a miénk, nőké is, hogy hogyan tudjuk tudatosan segíteni őket ebben a változásban. (És ezáltal magunkat is, hiszen „össze vagyunk kötve.”)
„De mi férfiak férfiak maradjunk
és a nők nők – szabadok, kedvesek
s mind ember,mert ez egyre kevesebb…”-
írta József Attila.
A korábban fent emlitett női alapminőségek között elsőként emlitettem az anyait. Nyilván ezt nem csak az élheti át, aki már szült, hiszen a játszó gyermekben is ott van a gondoskodás igénye.Ez az ősidőktől fogva velünk hozott egészséges anyai tulajdonságot jelenti, ami az óvás, féltés, megértés, elfogadás értékeit foglalja magába.Ezeket az érzéseket nem csak gyermekünkkel szemben éljük meg, embertársainkkal szemben épp úgy megjelennek.
A párunkkal/kedvesünkkel/férjünkkel való kapcsolatunkban nyilván nem anyák szeretnénk lenni, hanem egyenrangú partnerek. De nyilvánvaló az is, hogy a bennünk levő alap tulajdonságok, minőségek nem hasitódnak, nem hasadnak le rólunk. Mindenki összefüggésében, egészében van jelen , bármelyik szerepszemélyisége is domináljon épp az adott pillanatban,attól még az összes többi is benne van.
Úgy gondolom, hogy a jövőben különösen meghatározó a női tudatosság.Az elfogadás, megértés erősitése, hiszen tudjuk jól, hogy a pedagógiában, pszichológiában is mennyire hangsúlyos ezen tulajdonságok jelenléte a másik fejlősése, segitése útján. A pszichológiában jelenleg minden terápia alapja az úgynevezett „supportiv” hozzáállás.Ez a Rogersi kifejezés (ami a pedagógiában, pszichológiában egyaránt használatos) azt jelenti, hogy a másikat elfogadó,megértő, támogató alapérzés az, ami adott esetben a továbblépését segitheti.(Az „adott esetben” kifejtését most mellőzöm, ez külön téma .)
Hiszen mindennek oka van, minden tettnek, érzésnek, gondolatnak megvan az oka, miértje.A követelőzés, szemrehányás, elégedetlenség, szeretetlenség helyett az okok meglátása és megértése az, ami mindkét felet a továbblépés fele segitheti. Ehhez mindenképpen az szükséges, hogy az ember kognitive is hajlandó legyen úgy önmaga, mint a másik élethelyzetének, adott érzéseinek a kivülről való meglátására, megértésére.
Tehát nem csupán nőként, de emberi minőségünkben is alavető hozzáállás úgy önmagunkkal, mint embertársainkkal szemben a megértés. A másik viselkedésének,érzéseinek, gondolatainak a megértésére törkevés.Hiszen egyetlen alapvető dolog, amit tehetünk, az maga a törekvés.A fő kérdés,amin a hangsúly van, az maga a szándék .Hogy egyáltalán van- e szándékunk a törekvésre, a megértésre való törekvésre? A harmónia megtalálására, vagy legalább az ahhoz való közelitésre? Mert enélkül nagy valószinüsége van annak, hogy maradunk egyfajta regrediált sértett gyermekállapotban. És ezen a ponton már nincs nemiség, sem szociális különbség, sem „gender role”. Itt a lélek dominanciája van érvényben. Mert igenis azt gondolom, hogy van egy pont, ahol nincs „szerep”, sem „szerepszemélyiség” , hanem két felnőtt ember lelki kapcsolata.Ha ugyan képesek a felnőtt létállapotra. (Gondolok itt akár az Eric Berne által megfogalmazott három alapvető lét-állapotra: gyerek, szülő, felnőtt. A lényeg a jelenben levésen van.Amikor képesekvagyunk arra, hogy nem a múltbeli sérelmeikben dagonyászunk (akármely szinten is), hanem a helyzetet kivülről – is – látva törekszünk az elfogadásra, megértésre és a konstruktiv „megoldásra”,de legalábbis a konstruktiv tovább lépésre. Tudom – sőt, tapasztalom is - könnyü mindezt mondani, megvalósitani : munka. Kőkemény, tudatos, spirituális értelemben is felnőtt emberhez méltó feladat.
Mindez új évezredünk individualizált, illetve individualizációban lévő emberének ( hiszen a morfogenetikus mező, avagy kollektiv tudattalan mindenkire hat ) alapvető feladata. Szerepek nélkül, nemek nélkül törekedni arra, hogy megértjük, elfogadjuk a másik lelket, de legalábbis törekszünk arra, hogy ne ártsunk neki.
„Szereptávolság”…- mondta nekem pár napja C.Molnár Emma.
Egy bizonyos ponton túl a szerep nélküliség az, ami szerintem tovább viheti az embereket a lelki béke fele.
Végezetül pedig hadd idézzem Pál Apostol gondolatait a szeretetről,amit a Korinthusbeliekhez irt levelében mondott:
„A szeretet mindent eltür,mindent elvisel,mindent remél,és soha el nem fogy.”
És hogy mit remélünk?Vagy mit reméljünk?
Minél több egészséges embert, párkapcsolatot,hiszen
ez az, amivel leginkább segithetjük a férfiakat, a nőket, embertársainkat, és persze magunkat is.
Egyébként meg milyen szimbolikus a magyar nyelv…
A Nő nő…és nem csökken…

Soma Mamagésa













 
Oldal nyomtatsa
Stressz-teszt
Veszélyben van-e és ha igen, milyen mértékben a veled élő férj, társ,
apa vagy fiú? 

tovább>>>
 
Csatlakozók
Legidősebb csatlakozó tagunk ekkor született:
1928-03-21

Legfiatalabb csatlakozó tagunk ekkor született:
2008-04-19
 



Utolsó frissítés:
2012. 02. 18.